Vége a fárasztó edzésnek, végre itthon vagyok. Nincs rajtam kívül más a házban ezért ezt a pillanatot kiélvezem, felkapcsolódok a bluetooth-os hangszórómra és számomra kedves zenéket hallgatok, miközben a fürdök. A fürdés jó hosszúra nyúlik a szüleim is hazaértek addigra amíg abbahagytam. Leülünk vacsorázni közösen mindenki elmeséli a napját. Anyu még egy Máltai utazás ötletet is bedobott ami úgy tűnt, hogy aput is megfogta mivel egyből elkezdett hotelszobákat és repülőjáratokat is nézni. Aztán miután mindenki megette a maga ételét akkor zaj csapódik be az utcáról. Csak én egyedül vagyok kíváncsi arra, hogy mi történik mivel apu a máltai utat nézi anyu meg mosogat.
Fiatal gyerekek akár velem egykorúak is lehetnek kukákat borítanak fel, padokat törnek, graffitiznek. Egyik szomszéd ki is szól rájuk, hogy fejezzék be mert hívja a rendőrséget. Persze a gyerekeket nem érdekelte az ilyenféle megfélemlítés, sőt még meg is próbálták dobni szegény szomszédot egy üveg palackkal. A fejétől egy jó másfél méterre tört el és egyik szilánk meg is sebesítette az arcát. Ennél több már tényleg nem kellett a bácsinak és ki is hívta a rendőröket. Körülbelül egy 20 perc múlva meg is érkeztek. A rendőrök nem vették túl komolyan ezért is csak szóban figyelmeztették őket, de miután meglátták milyen kárt okoztak a környéken elakarták őket fogni. Egy fiút sikerült is elkapni, de a másik kettő elfutott. A fiú akit elkaptak zokogva szállt be a rendőr autóba és azt kiabálta, hogy a szüleivel akar beszélni. Miután elment a rendőr autó csend honolt az utcába. Itt úgy éreztem, hogy ideje nekem is lefeküdnöm most már aludni.
Mielőtt még elaludnék azon gondolkoztam, hogy miért csinálták ezt a gyerekek és azt is, hogy milyen bánás módban részesülhetnek a gyerekek otthon, hogyha az utcán így viselkednek. Vajon a szülők nevelték rosszul vagy csak a barátaiktól tanulták. Ezután rájöttem, hogy mennyire boldog vagyok, hogy a szüleim engem rendesen neveltek.
